Akkor nézzük azt a fránya Ödipuszit!
- Avagy kihathat-e a gyerek fejlődésére a túl sokáig tartó együttalvás
Kedves Olvasó! Arra kérlek, hogy kapaszkodj meg erősen, mert ha nem vagy nagyon járatos a pszichológia, pszichoterápia szaknyelvi világában, akkor érezheted majd néha úgy magad, mintha egy durva hullámvasúton ülnél, ahol nagyon vad, a köznapi beszélgetésekhez képest abszurd, esetleg bizarr témafelvetések, koncepciók jönnek szembe, s első pillanatban hozzák rád a frászt úgy, hogy sikíthatnékod támad. De te ne aggódj, biztonságban vagy, csak olvass tovább, s a végére minden bizarrnak tűnő elmélet kitisztul majd, érthetővé válik, s a hullámvasút egy új megértéshez viszel.
Mi segíthet kapaszkodni ezen a szellemi hullámvasúton? Fontos azt tudni, hogy azok a szakemberek, gondolkodók, akiknek az elméleteiről, tanulmányairól beszélgetünk majd, mind azt vizsgálták, hogy mi hogyan zajlik az emberi pszichében. Ritkán tudtak ehhez kézzel fogható dolgokra támaszkodni. A legtöbbször tudattalan, tudatalatti, szimbolikus folyamatokban, fogalmakban dolgoztak, neurológiai, biológiai és ösztön szintű jelenségeket vizsgáltak. Ez az, ami miatt időnként fura összefüggések, fura felvetések jöhetnek szembe. De majd, ha ilyen jön, majd mindig szólok, hogy kapaszkodj, és akkor tudni fogod, hogy valami ilyen elvont izé következik. Joggal kérdezheted, ha ilyen macera ez, akkor minek szabadítom rád... Erre az a válaszom, hogy szerintem minden sokkal átláthatóbbá válik majd, ha megérted a háttérösszefüggéseket.