Hogyan mondjam el?!

Van egy háromfős csajszi brigád, akiket nagyon kedvelek. Van egy közös instagram oldaluk, ahol rövid videókat osztanak meg a @nemakarokbeleszolni csodálatos jelenségkörén belül. A trió egyik tagja @vegamamabanana, akinek a youtube csatornáján barangolva rábukkantam egy videóra, ahol nagyon őszintén, hasonló helyzetben lévőknek erőt adóan beszél teherbeesésének nehéz történetéről. Ez egy meglepően sokakat érintő téma. És nekem erről eszembe jutott, hogy van egy fontos téma, amiről ennek kapcsán érdemes írnom. Egyrészt, mert a folyamat, amíg sikerül, számos ponton amortizálja a kapcsolatot. Az intimitás átlényegülése "babaprojektbe", az ehhez kapcsolódó teljesítménykényszerek, a sikertelenségek kudarcérzései, csalódásai, a frusztráció, feszültség... Az önhibáztatás, ne adj' isten a másik hibáztatása... A sok kellemetlen orvosi beavatkozás, vizsgálat, az akár megalázóként megélt helyzetek. A rideg, futószalagos bánásmód a rendszertől, ahol sem a folyamatban, sem az esetleges sikertelenségek utáni gyászban sincs empátia. Párkapcsolat legyen a talpán, amit ez nem viselne meg. Másrészt, mert sok út vezet oda, hogy egy gyermekre sokáig váró pár végre szülő lehessen, de mi van utána? Akár lombik, donáció, örökbefogadás, mind olyan körülmény, ami különlegessé teszi a kisgyermek családba kerülését, amit mindenképpen érdemes a szülőknek jól kezelni ahhoz, hogy ne legyen belőle a családban egy nyomasztó, szorongást keltő titok, tabu. Mit jelent a jól? Őszintén, nyíltan. Óóóó igen. Ez olyan klassz közhely. De hogyan? Pontosan mit? Mikor? És milyen formában? Milyen mélységben?

Kezdjük azzal, ahogy gondolunk rá. Ha szülők úgy gondolnak rá, hogy ez valami kellemetlen, titkolni, szégyellni való dolog, akkor ez nyilván megnehezíti számukra a helyzet kezelését. Ezért érdemes erre úgy tekinteni, hogy ez a kicsi élettörténete. mindannyiónknak van ilyen. Van, aki a szülei elmesélése szerint "meglepetés baba" volt. Van, akit sokáig fiúként vártak, de lány lett. Engem például az apukám akart nagyon, az anyukám még várt volna, de engedett az apám türelmetlenségének. Szóval kinek-kinek meg van a sajátja, amit a szülei meséltek neki.

Hogy mikor? A speciális szolgálatok - pl. az Ágacska Alapítvány - azt tanácsolják, hogy az első pillanattól kezdve. Nem baj, ha nem érti. A szülő tud gyakorolni, lélekben hozzáedződni az erről való nyílt, természetes kommunikációhoz, a gyerek számára meg evidenciává, természetes körülménnyé válik az ő származási története.

Hogyan? Először is az ő nyelvén. Ne mondjuk a háromévesnek, hogy inszemináció. Viszont ne is kerülgessük a "forró kását". Mondjuk el a teljes igazságot, konkrétan. Ha ebbe nő bele, sosem fogja azt érezni, hogy ezt szégyellnie kellene, vagy ettől ő kevesebb, rosszabb. Ebben az is segít, ha ezeket a speciális tényezőket valamilyen pozitív keretbe helyezve adjuk át. Például a "sok évig hiába próbálkoztunk, hogy megszüless" helyett "nagyon sokat tettünk azért, hogy velünk legyél, mert nagyon akartuk, hogy velünk legyél". A "hogyan"-hoz nagyon sok segítséget adhat a Donorbaba oldal, s a tőlük letölthető kis könyvecske: https://www.donorbaba.hu/index.php/hogyan-mondd-el/mesek/mondd-beszelgess-meselj .

Milyen mélységig? Erre csak annyit: minden részlet, amit megtartasz, mert azt gondolod nem kell tudnia, nem tartozik rá, abból titok lesz. Ami sajnos ha később derül ki, akkor kellemetlenebb lehet. Vannak érzékeny kérdések - mondjuk a donor spermium, vagy petesejt kérdése - ahol az érintettnek a saját nőiessége, vagy férfiassága megkérdőjeleződésével is meg kell küzdenie. Viszont ezek lényeges, fontos elemek, s gondoljunk arra: mit mondanak majd neki, ha kiderül, miért titkolták, miért hazudtak? S a titok ténye milyen gondolatokat indít el a gyermekben? "Ez valami rossz dolog? Ezt titkolni kell? Emiatt szégyenkezni kell? Ettől én rosszabb vagyok? Kevesebb vagyok? stb." Tehát bármennyire is kellemetlen, hosszútávon jobb erről nyíltan beszélni teljes mélységében.

Ha esetleg nem megy zökkenőmentesen érdemes szülőcsoportokat felkeresni, ahol hasonló helyzetet már megélt szülők adnak egymásnak ötleteket támogatást. Ha ez nem elég, vagy kényelmetlen, vagy ne adj' isten konfliktusok övezik a helyzetet, én is szívesen segítek, hozzám is lehet fordulni privát üzenetben, ahol tudunk egyeztetni.